- Doktornő kérem segítsen, a barátunk már 2 órája folyamatosan hány és tűz forró a teste. - Hadarta el rémülten a barna hajú fiú. Valahonnan nekem ismerősnek tűnt ez a 3 fiú, de hirtelen nem tudtam hova tenni őket.
- Nyugodjanak meg és kísérjék be a vizsgálóba a barátjukat, hogy azonnal megvizsgálhassam. - Mondtam a két aggodó fiúnak, majd elindultunk a vizsgáló felé.
- Kérem üljön le ide, és vegye le a pólóját. - Utasítottam a sápadt, de még így betegen is nagyon jóképű fiatalembert.
Amikor visszafordultam hozzá, már póló nélkül ült előttem és a látvány, ami elémtárult teljesen elragadott. Kidolgozott, izmos felsőtestén szemeim elkalandoztak és rebegtettem rájuk pilláim, majd kicsit összeszedtem magam, megköszörültem a torkomat és nyeltem egy nagyot, hogy folytatni tudjam a vizsgálatot.
- Ez kicsit hideg lesz. - Figyelmeztettem mosolyogva a betegemet, miközben elővettem a nyakamban lévő sztetoszkópot és meghallgattam a szívverését és légzését.
- Doktornő mi baja van a barátunknak?! - Kérdezte rémült hangon a második fiú, kinek szőke haja volt.
- Megkérném önöket, hogy legyenek csöndben, mert így nem tudom megvizsgálni a barátjukat. - Mondtam a két idegeskedő fiúnak, mire a barna hajú srác vállba ütütte a szőkeséget, hogy fogja be.
Miután meghallgattam, elővettem a vérnyomásmérőt és kissé kidülledt szemekkel pillantottam rá az eszközre, ami igencsak nagy számokat jelzett ki miután megmértem vele a fiú vérnyomását. Ezután míg a lázmérő a hóna alatt volt betegemnek, addig megmértem a vércukorszintjét is.
- Egy szúrást fog érezni a bal mutatóujján. - Közöltem a még mindig sápadt fiúval, aki a pólóját szorongatva, csukott szemmel tűrte amíg a hegyes készülékkel megszúrom.
- Ezek szerint nem nagyon bírja a vért. - Jegyeztem meg mosolyogva a fiúra nézve, aki mostmár nyitott szemmel mosolygott fájdalommal arcán, vissza rám.
Ekkor csipogni kezdett a hőmérő, amit korábban helyeztem el hóna alatt. Ezt az eszközt is úgy bámultam, ahogyan a vérnyomásmérőt, mivel ez is eléggé nagy számokat jelzett ki.
- Visszaveheti a pólóját. - Utasítottam betegem, majd összesítettem vizsgálataim eredményét.
- Evett ön mostanában valami olyat, ami megfeküdhette a gyomrát? - Kérdeztem a már pólóban lévő, még mindig sápadt, csillogó szemű fiútól, aki kérdésem hallatán fejét kezdte vakargatni és erősen gondolkodott.
- Megvan! - Csettintett és közölte velem, hogy ma délután 4 órakkor a táncpróbája előtt leszaladt egy kisboltba és vásárolt egy instant rament, aminek elmondása szerint nem volt valami finom az íze, sőtt kissé savanykás is volt, de megette, mert éhes volt és sietnie kellett vissza gyakorolni.
- Nos, akkor meg is van a tettes, ugyanis önnek gyomorrontása van. Bizonyára a romlott ramen-tól. - Mondtam, majd pötyögni kezdtem a vezetékes telefonon és szóltam, hogy készítsenek elő egy szobát a 3. emeleten.
- Egy kis ideig bent tartjuk és diétára fogjuk, amíg a gyomra nem tisztul ki teljesen. - Értesítettem a tekintetüket nekem szegezve, várakozó 3 fiút és felsegítettem a beteget.
- Jajj Minho kell neked mindent megenned, ami a szemed elé kerül. Te zabagép! - Mondta viccelődve, de még kissé mindig aggódó tekintettel a szőke fiú a beteg barátjának.
A kórteremben már megvolt ágyazva és egy kórházi pizsama és köntös volt kikészítve az ágy végében.
- Át tud egyedül öltözni vagy segítségre szorul? - Kérdeztem az ágyon ülő Minhotól, aki körültekintett a helyiségben, ahol körülbelül 1 hétig fog tartózkodni.
- Igen, menni fog.- Mondta erőtlenül a fiú, majd levette a pólóját és öltözni kezdett.
- Re- rendben van. - Dadogtam, a fiú újra felszínre kerülő izmos felsőtestét bámulva. - Addig én hozok egy infúziót, mivel annyit hány, félek attól, hogy kiszárad.- Hadartam el zavaromban, aztán kitessékeltem a szobából a két fiút is, majd elindultam az infúzióért.
Amikor visszaértem kezemben az infúzióval, a szoba ajtaja tárva-nyitva volt és bent nem találtam senkit. Kissé megijedtem.
Hangokat, egészpontosan öklendezéseket hallottam a kórteremben lévő fürdőszobából, ezért rögtön berohantam a helyiségbe, ahol megpillantottam a már átöltözött, ramatyul kinéző Minhot a WC fölött hajolni, miközben két barátjába kapaszkodva hány.
- Jólvan, nics semmi baj. Ez ilyenkor természetes, nyugodjanak meg. - Nyugtatgattam a fiúkat, majd vissza invitáltam őket az ágyhoz, hogy Minho lefekhessen és pihenjen.
Miután lefeküdt, bekötöttem az infúziót és a következőket mondtam a két aggódó fiúnak:
- A barátjuk mostmár jó kezekben van, nyugodjanak meg. Mostmár hazamehetnek, hogy holnap kipihenten jöjjenek vissza meglátogatni őt.
- Nagyon hálásak vagyunk Miss. ... - Kisebb szünetet hagyott, miközben szemeim fürkészte válaszra várva a barna hajú srác.
- Dr. Eliana Park. - Mondtam, majd meghajoltam. -Nem kell megköszönniük, csak a munkámat végeztem. - Mosolyogtam mindkettejükre.
- Az én nevem Lee Taemin, nagyon örvendek. Hajolt meg és mosolygott a barna hajú ifjú. - Az enyém pedig Kim Kibum, de szólítson csak Keynek, ahogyan a barátaim is hívnak. - Hajolt meg a szőkeség is mosolyogva.
- Várjunk csak. - Kaptam mutatóujjam számhoz, ahogy eszembe jutott valami. - Önök nem a híres Shinee fiúbanda tagjai? - Kérdeztem őket, mutatóujjam immár feléjük tartva.
Aranyos. :) Megmosolyogtatott, még konkrétabb véleményt nem lehet róla alkotni, tekintve, hogy ez még csak az első rész, de nem klisésen indít, rögtön a közepébe, - amit én sosem tudtam - és az igaz, hogy finomításra szorul még, de ahogy tovább fogod folytatni úgy lesz minden egyre gördülékenyebb. Még nem jelentem ki, hogy istenadta tehetséged van (:P) de mindenképpen pozitív. Olyan... olyan mint te. ^^ Majd eyütt fogunk ügyködni a továbbiekban, látom lelkiszemeim előtt, örülök neked. :) Nem akarok én nagyképűnek, meg mindentudónak tűnni, de valljuk be, hogy 4-5.-es korom óta írok, azóta eltelt röpke 9 év, tudom miről beszélek. :) Na jó, elég, imádtam a képeket. *-*
VálaszTörlésPS.: Azért írok kommentárt is, hogy lásd mennyire hat az ember lelkére, ha ITT lát visszajelzést. Ezért vagyok annyira kommentármániás. :D
Nagyon szépen köszönöm! :) Jól esnek a szavaid! <3
TörlésNos, hát igyekszem majd minden egyes levél írásával fejlődni, de hogy ezt elérjem, szükségem lesz a két nővérkém tanítgatására és kritikáira! :$ <3
Igen, még így az első részből nem igazán derül ki, hogy na mit is rejthet a többi, de remélem azért nem ijesztettem el senkit, hogy : " Úristen ez egy fos, ki ír ilyen hülyeséget?! " :D:D
Igen, igazad van, ( mint általában.:$) sokkal jobb, hogyha ITT is véleményeznek! :D
Tehát én is fogok véleményt írni majd a te blogodra!:)
Ezaz! :D:D Örülök, hogy egyetértesz. :$
TörlésAhhoz képest,hogy még fiatal és kezdő író vagy,nyugodt szívvel mondhatom,hogy tehetséges vagy. Örülök,hogy nemcsak Minho-t,hanem a többieket is beleszövöd az irományodba*-* Ha Onew-t és Jonghyun-t is beleírod,nem lehet barátnőjük,mert khmmm.... tudom hol laksz!:D (Igen,ezt vedd fenyegetésnek!:DD) Várom a folytatást,és egy kicsit több romantikát kérnék!:$ Meg VÁMPÍRT!:DDD Megígérted a vámpírt!xD És ne félj,mindenkinek tetszeni fog a blogod!:) Aki meg nem fogja olvasni... Kiderítem hol lakik!!:D
VálaszTörlésPS.: I love you:$ :DD (Ezt nem hagyhattam ki)
(Két részletben fogom írni a véleményem, mert a hozzászólás karakterszáma meghatározott, és én ügyesen túlléptem.)
VálaszTörlésAkkor ha már az előttem szólók, én is ide írok. Általában az én szokásom is, hogy a blogra írok, szóval várhatóak lesznek később is a kommentárjaim.
Először is szeretnék elmondani valamit ezekkel a kommentekkel kapcsolatban. Én általában ilyen helyekre kritikákat szoktam írni, tehát hideget-meleget, és ez mellől most nem is tántorodok vissza, ahogy láttam, hogy szívesen fogadod ezeket is. Ehhez kapcsolódik, amit most valójában írni akartam, hogy nem fogok túl sok szmájlit vagy smile-t, ahogy jobban tetszik írni ezekhez a hozzászólásokhoz, én valamiért úgy érzem, hogy elveszti a hitelességét, de ne félj, ez nem azt jelenti, hogy megeszlek, lehúzom a történetet, vagy halálra szólóan komoly vagyok, csak szimplán próbálom helyesen megírni, szóval ne félj :) Ezt csak azért írtam le, mert már én is estem ebbe a hibába.
Na, de akkor most jöjjön a kritika.
Meg kell hagyni, ahhoz képest, hogy ez az első irományod, tényleg jó lett, de persze megvannak benne azok a hibák, amiket egy kezdő író véteni szokott, ezekre hívnám most fel a figyelmed, elvégre csak jobb már az elején tisztában lenni mindennel, és a helyeshez hozzászokni, nemde?
Pontokba fogom foglalni, hogy ha kell, később is megtaláld, és úgy még pofásabb is.
1. Elsőként kiemelném a szokásos hibát, a mondat végi pontot és az utána lévő tagmondatot vagy egész mondatot. Ezt őszintén nem szeretném ragozni, van egy nagyon jó oldal, ahol tökéletesen le van írva minden. Ezt olvasd végig (nem ám átfutni fölötte! :), ha eleinte egy kicsit több odafigyelést is igényel, később már rá fog állni a kezed, és automatikusan fogod úgy írni. Ezt tényleg mindenféleképp olvasd el és tanuld meg, mert sokkal pofásabb, hitelesebb lesz tőle a történeted!
Az oldal: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=81823&i=1
2. Csinálj bekezdéseket. Megmondom őszintén, eléggé kényelmetlen úgy olvasni, hogy az egész szöveg ugyanott kezdődik és semmi eltérés nincs a sorok között. Könnyen el lehet téveszteni a sort, bele lehet kavarodni. Bocsánat, hogy ezzel, de most a saját fictionömmel példázok.
http://kimyoungsoo-secret.blogspot.hu/
Itt is láthatod, hogy a bekezdések szét vannak osztva, ha tovább lapozol, a szövegek is beljebb kezdődnek mint az átlag szöveg. Ezt a wordben be lehet állítani, hogy alapból x távolságra beljebb kezdje a sort az új bekezdésben, és ha onnan másolod, a blog megtartja azokat a bekezdéseket.
3. Ezt az utóbbi néhány kritikámban szinte mindenhová leírtam, ebbe is sokszor esnek a kezdő írók. A számokat kiírjuk, százig biztosan, sőt rengetegszer még afölött is. Hisz jobban mutat a "hajnali háromkor, hogy kibírjam a reggel tíz óráig tartó ügyeletet, amikor három fiút pillantottam a liftből kilépni." mint a "hajnali 3-kor, hogy kibírjam a reggel 10 óráig tartó ügyeletet, amikor 3 fiút pillantottam a liftből kilépni.", nemde?
4. Mielőtt felrakod a részeket, olvasd át alaposan, legalább kétszer. Láttam nálad is, igaz, elgépeléseket nem, de egybe- vagy különírási hibákat igen, főleg igekötőknél, és néhány vesszőhibát. Ezekre figyelj, és alaposan nézd át, mert már egy rossz hangsúlyozás is kizökkentheti az olvasót. :)
5. Figyelj a részletekre. Gondolok itt arra, hogy Minho például amikor félholt, és a betegágyon ül, nem csettintget és kiált föl, hogy megvan, amin ennyi ideig gondolkodott, miközben az előbb még úgy fogta Kibum és Taemin. Plusz még talán megemlíteném, hogyha nagyon precízek akarunk lenni, hogy a koreaiban nincsen Miss. Náluk nincsen nemi megkülönböztetés beszédben, külön ragot használnak erre, de ez talán a legkisebb gond, ahogy mondtam, ez csak akkor lényeges, ha nagyon precízek akarunk lenni. Gondoltam megemlítem. :)
VálaszTörlés6. Ezt talán sorolhattam volna a helyesírásos ponthoz, hogy ne nagyon keverd a mondat igeidőit. Felhozom példának az egyik mondatot: "...ahol megpillantottam a már átöltözött, ramatyul kinéző Minhot a WC fölött hajolni, miközben két barátjába kapaszkodva hány."
A mondat első fele múlt idejű, míg a legutolsó "hány" ige jelen. Figyelj, hogy a kettőt ne keverd, mert ebbe is bele lehet egy idő után kavarodni. Tehát "...ahol megpillantottam a már átöltözött, ramatyul kinéző Minhot a WC fölött hajolni, miközben két barátjába kapaszkodva hányt(!)."
És akkor ezzel azt hiszem mindent ki is emeltem. Elnézést, hogy már rögtön az elején így rád zúdítottam mindent, de ahogy mondtam, jobb az elején tisztában lenni az ilyenekkel, és felhívni a hibákra a figyelmet már a kezdeteknél, hogy ne a rosszhoz szokj hozzá. Remélem nem vetted zokon, hogy ennyi mindent kiemeltem, egyáltalán nem volt rosszalló üzenet benne, inkább segítő és építő. :)
És akkor a végére a "meleg" vélemény, tehát a kritika jó része:
Tényleg figyelemre méltó, hogy már most így írsz. Valamennyire választékos, nincsenek szóismétlések, és nem kezdődik már az egész sablonosan. A blog hangulata kellemes, nincs túlcifrázva, a szöveg olvasható (most a kinézetre értettem), szóval ezért dicséret jár, sokan beleesnek abba, hogy túl van csicsázva és láthatatlan. Na azokat piszkosul rossz olvasni.
Tetszett a kezdés, és hogy nem zúdítottad bele rögtön a legelejébe az egész SHINee-t.
Ahogy írtad az előző kommentedbe, hogy: "Úristen ez egy fos, ki ír ilyen hülyeséget?!", ilyen még csak meg se forduljon a fejedben. Egy könyv sem úgy kezdődik, hogy rögtön belevágnak a lehető legizgalmasabb részbe. Kell a felvezetés, és van, hogy a történet diktál, ilyenkor engedelmeskedni kell neki.
És már csak egy tanácsom lenne, utána befejeztem a hosszú, véget nem érő rizsázást, ígérem. Ezt nem kell komolyan venned, ez már nem kritika, csak egy szimpla vélemény. Lehetőleg kerüld az ilyen puccos helyzeteket, hogy abortusz, autóbaleset és társai. Természetesen ez a te döntésed, hogy írsz-e bele ilyet, vagy sem, de ezekből már annyi van, mint égen a csillag, és eszméletlenül sablonos - ahogy egy igen hozzáértő barátnőm mondaná. De ahogy mondtam, ez a te döntésed, ez csak egy kis felhívás volt.
És ezennel végeztem, remélem tudtam valamit segíteni! :)
Ahogy már az elején mondtam, a nem pozitív kritikákat is szívesen olvasom, mert azokból csak okulhatok!
TörlésNagyon köszönöm, hogy leírtad az észrevételeidet a hibáimról, mert így a következő részeknél már ezekre a dolgokra oda fogok figyelni, és nagyon sokat tanulhatok is belőlük.
Nagyon örülök, mert eléggé tapasztalatlan vagyok még az írásban, hiszen megismétlem, ez az első irományom, amit másokkal is megosztok.
Ezért is olvastam mosollyal az arcomon a megjegyzésed, mert ahogy leírtad, hogy mit is írtam rosszul, utána már nekem is feltűntek.
Annak pedig tényleg nagyon örülök, hogy azt mondtad, hogy ugyebár még kezdő vagyok, de figyelemre méltó, ahogy írok.
Ennek nagyon örülök! :)
Szóval mégegyszer nagyon szépen köszönöm, és remélem, hogy továbbra is olvasni fogsz, és írsz véleményt!
Azt nagyon megköszönném! :)
Amit Kim SoYung leírt, mind elakartam mondani személyesen, de akkor erről már nem kell gondoskodnom. :D
VálaszTörlésEgy időben én sem szmájliztam, de az utóbbi időben kommentárok írásánál újra rám ragadt.
Az egyetlen szabály amit én sem tartok be az a számok kiírása, pedig szerintem is esztétikusabb úgy, lehet, hogy ezennel felveszem ezt is a szokásaim közé. :) És még egy gondolat, ami átfutott az agyamon, amikor olvastam ezt a hosszú két kommentárt:
"- Bárcsak nekem is elmondta volna ezeket valaki évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem ezt az egészet..."
Szóval hugi fighting! Várom a következő részt, és ha nem említed meg a 2PM-et én is tudom, hol laksz. ;)